BLucaOG

Szóval eltűnésem oka. Igen, ezt is megértük. Eljutottam a - remélhetőleg - utolsó félévhez. Hétfőn vázlatterv, most minden kiderül. Addig is egy kis ízelítő a leendő boglári kultúrcentrumból:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt vagyok megint! Remélem mindenki nagyon örül nekem :D

 

Kicsit elfoglalt voltam mostanában. A túlizgulása a dolgoknak rendkívül kimerítő tevékenység ám, én pedig nagyon jó vagyok benne.

De végre valahára szigorló építészmérnök vagyok, bezony! Lassan talán már lesz témám is a diplomámhoz, épp időben, hisz' már majdnem két hét elment a félévből.

Egyébként a dolgok egészen jól mennek körülöttem. Bár eggyel több ember nem tud élni nélkülem, mint ahánynak kellene :D

Na de következzen egy kis összeállítás az elmúlt időszak történéseiről!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A díszes társaság Thesszalonikiben.

 

Majd a tengerben :D

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy kis építészet Thesszalonikiből.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez pedig már Keszthely és a kis piros járgány :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez is az, megint építészkedtem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kastély, kicsit turistáskodni is kell.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Esküvőn, persze nem a sajátunkon.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Erős lányok vagyunk ám!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Asszem épp csokitorta van a számban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A nagy aggódásom tárgya, a komplex terv. Vagyis ez csak a lepcső belőle.

Aug. 16-17-én lesz az idei Repülőnap. Először leszek ott, szóval nagy az izgalom. Ráadásul beavatott társasággal megyek.

www.repulonap.hu/airshow/

Itt mindent meg lehet tudni a dologgal kapcsolatban. Feltűnő, hogy egyesek képesek megszervezni egy rendezvényt úgy, hogy ne legyen valószínűsíthetően totális káosz. A jegyár ugyanis tartalmazza a parkolókból induló különbuszok költségét is, így nem kell sorbanállni még a buszjegyért is, mint pl. a Forma1 esetében a HÉV-nél, ahol nem lehetett a tömegtől jegyet venni. Meglepő, hogy vannak, akik ilyen dolgokra is gondolnak.

Remélem, vasárnap este kifáradva, de rengeteg élménnyel gazdagodva fogok az ágyba esni.

A hétvégén készült a kép Bogláron. Sajnos a Balcsi nem volt elég meleg a fázós formánknak, viszont volt nálunk görkori, és most sikerült nem elesnem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

---

 

 

A választott telek két telek egyesítéséből jött létre Vác belvárosában a Bazilika mögötti területen. Mindkét telken zenei oktatási intézmény található jelenleg is. A kisebbiken a Bartók Béla Zeneiskola működik, a nagyobbikon pedig zenei szakközépiskola. Egyik épület sem képvisel meghatározó építészeti értéket, a környező oktatási intézményekkel és lakóépületekkel nem beszélnek közös formanyelvet.

A mai teljesítmény- és pénzközpontú világban nagyon is fontosnak tartom, hogy már gyermekkorban elkezdődjön a művészetek megszerettetése az emberekkel. Saját tapasztalatból tudom, hogy a zeneiskola nem csak annyiból áll, hogy heti kétszer fél órat eltöltünk benne, otthon meg gyakorolunk időnként. A zene ennél sokkal többet ad a gyermekeknek. A közös zenélések elősegítik a szocializálódási folyamataikat, fejlesztik az egymásra odafigyelés képességét, és még sok egyéb pozitív hatást gyakorolnak az épp ekkor kialakuló személyiségre.

Éppen ezért tartom nagyon fontosnak, hogy ezeket az élményeket egy inspiráló épületben éljék meg a diákok. Ne úgy érkezzenek meg az órákra, mintha a fogukat húznák, hanem szívesen menjenek be az intézménybe. Ennek szellemében fogant meg bennem a váci zeneiskola terve. Arra törekedtem, hogy egyszerű, világos téralakítása mellett legyen benne valami, ami megfogja az embert; amitől nem csak egy egyszerű házzá, hanem egy szerethető vagy éppen utálható, de semmiképpen sem közömbös építészeti alkotássá válik az elképzelés. 

 

Mivel a környező beépítés jellemzően zártsorú, így a beépítési vonalat alapvetően a telekhatár jelöli ki, azonban a Kossuth tér felé láttam reális lehetőséget a tömeg kibontásában. A tér a Kossuth utca felé jelentősen beszűkül, az utcát szinte leválasztja a területről, ezért a Káptalan utcai épületszárny visszahúzásával kibővítettem a légteret. Ezzel a Kossuth utca is szervesen kapcsolódik a térhez, valamint rálátás nyílik a koncertterem tömegére.

A Kossuth térre a koncertterem zárt kubusa néz ikonikusan kiemelkedve a környező beépítésből. A zeneiskola tömege három szárnyból tevődik össze. A piarista gimnáziumi épület felől egy keskeny kiszolgálószárnnyal takartam el a tűzfalat, valamivel szélesebb a Káptalan utcai szárny, a Konstantin térre néző épületrész jelentős mélységű, mivel itt alakítottam ki az aulateret.

A három épülettömeg egy ívesen lehatárolt belső udvart fog közre, ez az épület meghatározó eleme. Egymásnak látszólag ellentmondó tulajdonságokat egyesít magában. Egyszerre nyitott és zárt, az üveghomlokzat belátást enged a közlekedőterekbe, de a mélyen benyúló udvar kialakításának köszönhetően egy viszonylag intim tér alakul ki a telek magjában.

 

Az épület két alapvető funkciót foglal magában. A koncertterem és az azt kiszolgáló területek a közönség számára nyitott, reprezentatív terek, míg a zeneiskola helyiségei viszonylag elzártabban kerültek kialakításra. Természetes, hogy a koncertterem tömege jelenik meg a Kossuth tér felől, míg a zenetermeket magában foglaló tömb a Konstantin tér hátsó, zártabb részére néz.

A szomszéd épülettel határos szárnyban a kiszolgáló funkciókat helyeztem el, mivel ezek a területek csak a belső udvar felől kaphatnak bevilágítást. Itt kapott helyet a mosdóblokk, a koncerttermet kiszolgáló lépcsőház, a földszinten a rámpa, a felsőbb szinteken raktárak, büfé, gépészeti terek.

A Konstantin térre néző szárnyban található a földszinten az aulatér, a felsőbb szinteken a nagyobb mélységű tantermek, az ezek előtt kialakuló dühöngőtérben került elhelyezésre a térbeállított lift.

A Káptalan utcai szárnyban kaptak helyet a földszinten a gazdasági irodák, a tanári szoba, igazgatói iroda és a titkárság, valamint a reprezentatív háromkarú lépcső.

A harmadik emelet a homlokzati síktól hátrahúzva kisebb alapterülettel kerül kialakításra, ezt a szintet csak a szomszédos épület felőli szárnyban található lépcsőházból lehet megközelíteni. Itt a kisebb alapterületű tantermek találhatók.

A pinceszinten található egy kis kapacitású mélygarázs, raktárak, irattár és hangszertár. A közvetlen szellőzést nem igénylő gépészeti terek is itt helyezkednek el. A koncertterem emelkedő nézőtérrel került megtervezésre, a színpad és a zenekari árok a pinceszintről közelíthető meg, hozzá kapcsolódik egy pihenő-várótér, melybe a két öltöző nyílik. A nézőtér alá benyúlva található még egy raktár a színpadi kellékek elhelyezésére.

Ez a hétvége is eléggé mozgalmasra sikeredett, főleg a kuttynak. Kezdődött már pénteken, mikor is kimentünk a Margitszigetre görkorizni. Ehhez hozzá tartozik, hogy nekem eddig csak jégkori volt a lábamon, úgyhogy mondhatjuk, hogy a görkorizás még szűzterület volt számomra. Bénaságom teljesen megfelelt az elvárásoknak :) Természetesen el is estem, mert anélkül nem korizás a korizás. Így aztán még most is úgy fáj a sejhajom, hogy néha leülni is nehéz. Ezt leszámítva nagyon élveztem, remélem be fogjuk tartani az edzésprogramot.

Szombaton a legnagyobb hőségben indultunk el kutyaoviba. Nem értem, miért délután 1-kor kell tartani a legvadabb nyárban is. Na de nem baj, mi erősek vagyunk :) Körte pedig megoldotta okosba. Az akadályon csak addig ment, amíg az árnyékban volt, ott meg gyorsan leugrott, még véletlenül sem ment ki a napra.

Mivel este érkeztek Attila nővére és kis családja, szerettem volna összerakni egy muffint, úgyhogy még hozzám is eljöttünk. Szerencsére Körte elemei eléggé lemerültek a kutyaoviban, így jól elvolt a kis teraszomon, míg elkészült a muffin. Aztán irány vissza Kőbányára!

Mikor visszaértünk, kicsit rendberaktuk magunkat. Kutty épp a természetes szükségleteit igyekezett a lakáson kívül elintézni, amikor is a lifthez érve pont összetalálkoztunk Attilám nővéréékkel. Bemutatkozásunk kissé viccesre sikeredett a nevek miatt, Ildi férje ugyanis ugyanarra a névre hallgat, mint apám :) Így aztán kisebbfajta Balázstúltengés alakult ki :)

Másnap spánieltalálkozó volt a Hajógyári-szigeten. Szerencsére kocsival mentünk. Nem kevés kutty gyűlt össze, de Körte volt az egyetlen csokiszín eb. Meg is csodálták rendesen. Az egyik gazdi teljesen beleszeretett, és próbálta ezt az érzést a kutyusára is ráragasztani :) Még potyavizet is kaptunk. 

A délután fénypontja a kutyusok fürdőzése volt. Vicces volt, ahogy a sok kutya berohangál a vízbe. Kíváncsiak voltunk, Körte mit szól a Dunához, mivel neki ez volt az első találkozása ilyen szinten a vízzel. Aranyos volt, hogy leginkább csak addig merészkedett, míg a hasa bele nem ért a vízbe, onnan aztán gyorsan visszafordult és inkabb kiment a partra. Még a jutalomfalat se volt képes becsalogatni őt a vízbe nyakig, pedig akkor már éhes lehetett. Végül Attilámmal már mindketten térd fölöttig a vízben álltunk, úgy noszogattuk a kisasszonyt, végül egy fél kör erejéig sikerült úszásra bírni.
Konstatálta, hogy >oké, úszni is tudok<, de fő a mértékletesség, nem szabad semmit sem túlzásba vinni :)

Múlt kedden köztisztviselők napja volt, így Attilának nem kellett bemenni dolgozni. Elhatároztuk, hogy elvisszük Körtét világot látni. Így hát felkerekedtünk. A villamos nem annyira tetszett említett ebnek, minden megállónál legszívesebben leszállt volna, de szenvedései meghozták gyümölcsüket.

A Margitsziget valóságos földi paradicsom volt számára. Még délelőtt volt, nem akartunk a legnagyobb hőségben szigetelni, ennek megfelelően a fű eléggé harmatosnak bizonyult. Ennek igen hamar meg is lett az eredménye.

Szóval a kisasszony jól elázott, mivel összefutottunk jópár másik kutyával, akikkel nagyot kellett hemperegni a harmatos fűben. Nagyon élvezte, hogy póráz nélkül rohangálhat, alig bírtuk összeszedni. Közben pár napozó leányt is jól megijesztett :)

Hazafelé már eléggé meleg volt, meg ő is elfáradt a nagy szaladgálásban. A BKV-n igen sokan megcsodálták a kis gyönyörűt.

Aztán delután a mi pillanataink következtek. Elmentünk strandolni a Palatinusra, az a kedvenc strandom, na persze a Balcsi után :) 3 órát áztattuk magunkat a különböző medencékben. Egy kis időre a leghátsó melegvizes medencében is eltűntünk rosszalkodni picit ;)

Aztán este dögfáradtan hullottunk be az ágyba...

Történt ugyanis, hogy megbuktam a második vizsgaalkalmon közgázból. de ezt csak a harmadik vizsgaalkalom előtti napon tudtam meg, úgyhogy arra már nem tudtam elmenni. Gyorsan szereztem egy bővebb jegyzetet, mint a sajátom, majd neptunoltam egyet. Ezek után teljesen meggyőződve arról, hogy bejelentkeztem a negyedik, egyben utolsó vizsgaalkalomra, nekiálltam tanulni. Na jó, pár nap múlva neki is álltam, de tényleg :D Aztan volt pár elégge húzós napom, a vizsga előtti napon Kaposvárra kellett mennem, aznap 7 órát főttem a kocsiban, szóval picit faradt voltam este. Aztán ma reggel nekiálltam tanulni megint, majd pár óra múlva pihenésképp benéztem a neptunra, hogy megbizonyosodjak a vizsga helyszínét illetően.

Ekkor az állam hirtelen padlóra került. Kiderült ugyanis, hogy meggyőződésemmel ellentétben egyáltalában nem jelentkeztem be a vizsgára, a jelentkezési időszak pedig ugye tegnap délben lejárt. Na mondom ez k..va jó... Persze totál kiborultam, hogy hogyan lehetek ekkora hülye stb. Persze anyám próbált megnyugtatni, hogy jól van, bárkivel előfordulhat, de nem, velem ilyen nem fordulhat elő. Még szerencse hogy nem jövő félévben diplomázom, mert akkor verném csak igazán a fejem a falba, ha emiatt csúsznék még egy fél évet.

Azóta persze lecsillapodtam, és ha jól belegondolunk, úgyse volt semmi kedvem már tanulni ebben a dögmelegben, de azért jó lett volna letudni a dolgot. Ennek köszönhetően a féléves eredményem: sikerült megcsinálnom 11 kreditet, vagyis igazából holnap derül ki, hogy valóban 11 az a 11, vagy csak 9. Szép... Egyszerűen zseniális vagyok...

Tegnap a fenti helyen következett be az említett és várva várt koncert. A rövidítés a következő elmebetegen profi zenészek neveit takarja: Kaltenecker Zsolt, Lukács Peta és Borlai Gergő. A formáció teljesen új, ez volt a bemutatkozó koncert, mely igencsak jól sikerült.

Először egy picit a helyszínről.
"Take Five - világszínvonalú jazzkocsma Budapesten
A "jazz" szó a következő jelzőket idézi fel az agyakban a világ legtöbb táján: laza elegancia, kulturált szórakozás, hűvös, néha mégis kirobbanó szenvedély, tradíciók és a modernitás együttélése. Nyilván, mint minden műfajnak, a jazznek is vannak színháztermekbe, palotákba illő mesterei, de ennek a zenének az alapvető közege születése óta a füstös kocsma, lételeme a muzsikusok és a közönség testközelsége, a közöttük kialakuló interakció és az ebből fakadó spontán helyzetek, megismételhetetlen pillanatok. Pont ez a valódiság, emberközeliség az, amit a Take Five vissza kíván hozni a hazai koncertéletbe: a zenekart és a közönséget nem választja el sem kordon, sem több méter magas színpad. Nem lesznek "közönség-szűrő" kritériumok belépéskor, nem elvárás az öltöny és a sokezer forintos vacsoraszámla sem. Viszont minden este jó zene szól: e szempontból a hely teljesen demokratikusan kezeli a műfaj hazai és külföldi "nagy öregeit" és a fiatal, feltörekvő muzsikusok produkcióit."

És ez nem csak szemfényvesztés, valóban világszínvonalú a hely - egészen kulturált italárakkal, valamint kitűnően működő elszívóberendezéssel, melynek köszönhetően nem a földig érő dohányfüstben kell utat vágnia az embernek. Mint építész, mondhatom, hogy nagyon igényes a belső kialakítás is, az épület tipikus budapesti bérház, melynek pincéjében alakították ki a helyet, meghagyva a vakolatlan téglafalakat és boltozatokat. A falakon igényes fotók, és a kedvencem a külső részben és a zenészek kuckójában található ülőbútor, mely férfizakó gallérját imitálja.
Egyetlen olyan dolgot találtam, mely szerintem nagyon nem praktikus, és ez a bárpult mögötti falon levő itallapok közt elhelyezett UV-fénycsövek kavalkádja. Rendkívül szemrontó, ahogy az ember abban a vibrálásban próbálja kibogarászni az árakat.
Amit még fontosnak tartok, hogy a mellékhelyiségek is nagyon igényesek, bár én csak a női mosdóról tudok nyilatkozni.

A zenészekről remélem, nem kell mélyreható elemzést írnom, legyen elég annyi, hogy Borlai Gergő az ország legkeresettebb jazzdobosa, Lukács Peta (személyes kedvencem) az ország egyik legjobb gitárosa, Kaltenecker Zsolt pedig az ország egyik legjobb billentyűse. Szerintem ez elég garancia.

Természetesen a terem elejében helyezkedtünk el - lehetőség szerint a zenészek szájában -, hogy minden mozdulatot jól lássunk. Lehet, hogy ezen bejegyzés kissé Petacentrikus lesz, ezért előre elnézést kérek, jól. :) Én. He?
Szóval Peta a Medgyesi LP gitárjával játszott tegnap, én ennek nagyon örültem, mert azt a gitárt még sosem láttam nála. Általában a Mantra-koncerteken rengeteg kütyüt használ, most igencsak visszafogottan kezelte az effekteket, ehhez a zenéhez nem is illett volna igazán. Iszonyat durva dolgokat művelt a gitáron szokás szerint, azt a bűvészmutatványt már említeni is alig merem, amellyel a pengetőt eltüntette a tenyerében játék közben, amikor épp nem volt rá szüksége.

Gergő kissé álmosnak tűnt az elején, de aztán szerencsénkre felébredt, és nagyon odatette a dobszólót a koncert vége felé. Zsolt pedig kettő az egyben zenélt, balkézzel a basszusgitár szerepét játszotta, jobbal orgonált.

Egyszóval sajnálhatják, akik kihagyták, mert nagyon mély nyomokat hagyott bennünk. Még olyan emberkéknek is nagyon tetszett, akikről nem is sejtettük.

A következő etap pénteken lesz, European Mantra a Zöld Pardonban. Az év elején nagyon elkényeztettek minket a havi egy koncerttel, április óta azonban kicsit leálltak, úgyhogy nagyon várom már ezt a pénteket. Gyertek el minél többen, és emeljük meg az átlagéletkort ;)

A napokban megcsináltunk páran egy EQ-SQ tesztet. Rendkívül érdekes eredmények születtek. A teszt tulajdonképpen arról szól, hogy kinek mennyire női vagy férfi működésű az agya.

Az EQ értéke nőknél átlagosan 47, férfiaknál 42, autistáknál 20. Az SQ teszten a nők átlagosan 24, a férfiak átlagosan 30 pontot érnek el. Na ehhez képest én az eredményeim alapján egy súlyos autizmushoz közeli férfi vagyok :D

Ebből a táblázatból lehet megállapítani, hogy milyen agya is van az ember gyerekének. Nekem például extrém férfi, ahogy barátnőmnek is, bár neki rá sem fér az eredmény az ábrára.

Leteszteltük a dolgot két elvileg férfival is :P Mindketten kiegyensúlyozottak lettek. Ennyit rólunk :D

www.fn.hu/modules/teszt_sq/v1/iv0.html

Próbáljátok ki, de mindenképp szóljatok ha extrém nők lesztek, mert ilyen emberrel még nem találkoztam.

Tegnap, azaz ahogy az órára nézek, tegnapelőtt megismertem az egyik legaranyosabb kutyát, akivel eddig találkoztam. Az illető Körte névre hallgat, négyhónapos csokibarna spániel, és rá nagyon igaz, hogy a farok csóválja a kutyát :)

Minden izgalmas, amivel az utcán össze lehet találkozni, legyen az egy palántás műanyagpohár vagy egy sörösüveg, egy szép virág vagy egy kolbászvég, neki mindegy.

Nagyon okos kis jószág, bár be kell vallani, hogy nem teljesen önzetlenül. Egy kis jutalomfalat megéri, hogy megcsináljuk, amit a gazdi kér.

Négyhónapos létére akkora erő van benne, hogy a villamos láttán simán elhúzta volna azt az összvissz 54 kilómat, ha nem szedem össze magam, néha pedig kerítőnőt játszott, és ránk tekerte a pórázát, Attilára meg rám.

Szeret a középpontban lenni. Ha körülötte állunk, valakinek a lábán szépen elhelyezi a fenekét, ha pedig leülünk hozzá a földre, a következő pillanatban azon vesszük észre magunkat, hogy befészkelte magát az ölünkbe. Utóbbira én kifejezetten hajtottam :D

Egyszóval úgy érzem, megkedveltük egymást! :)

Nem fogjátok elhinni, amit most megosztok Veletek! Sikerúlt megalkotnom azt az ÉDES (!) süteményt, amiért Holló is odáig van. A neve almás-vaníliás muffin, és említett madárka megveszik érte. Már szombaton mondta nekem, hogy ráfanyalodott a madárlátta sütimre reggeli gyanánt, de nem igazán tudtam elhinni, amíg a saját szememmel nem láttam. Aztán eljött a mai nap, mikor is növényvásárlás előtt még beugrottunk hozzám, és meglátva az asztalomon a pár szem maradék muffint, rögtön lecsapott rá, hogy akkor amíg én összeszedem magam, addig ő letol párat. És tényleg letolta. HIHETETLEN!

Tegnap történt az összecsapás. Merthogy ez nem egy egyszerű koncert volt, hanem megmérkőzött a két csapat. A helyszín Trafó, most voltam ott először, de nekem tetszett, legnagyobb előnye, hogy kb. 5 percre található a lakásomtól :D Ez főleg akkor nagyon jó, amikor esik az eső, mint például tegnap :)

Az esemény egy színházteremnek nevezett nagy teremben zajlott, kétoldalt állítottak fel színpadokat. A legviccesebb az volt az egészben, hogy mindkét csapat kapott egy-egy különbejáratú táncoslányt is. Sajnos az egyik nem igazán érezte a ritmust, de arra nagyon jó volt, hogy szakadjunk a nevetéstől :D

---

Szóval a feladatok: először mindkét csapat 15 percig kellett, hogy zenéljen, ez amolyan bemelegítés volt. Az első éles fordulóban Michael Jackson Billy Jean című számát kellett feldolgozniuk a saját stílusukban. A második körben egymás dalaira kellett improvizálniuk az együtteseknek, majd egy DJ bejátszott különböző stílusú zenékből egy-egy rövid részletet, melyre szintén improvizálni kellett.
Végül pedig mindkét banda kapott egy sztárvendéget, és közösen kellett játszaniuk. Barabásék Kézdi Luca fiatal hegedűst kapták, akit én személy szerint imádok, hihetetlen, hogy mit művel a hegedűvel. Másik oldalon sajnos csak egy Elvis-imitátort láthattunk, ami elég gyengének bizonyult számomra.
 

---

Sajnos Luca elég furán mutatkozott be a közönségnek, ugyanis úgy kérődzött a színpadon, mint a tehenek a legelőn. Azt a rágót igazán kiköphette volna. Persze ez semmit nem von le a zenészi minőségéből, főleg, hogy én már láttam, hallottam máshol is zenélni őt, és tudom mikre képes.
A versenyt végül Barabásék nyerték 5-2-re, de persze nem ez volt a lényeg, hanem hogy nagyon érdekes koncertnek lehettünk fültanúi, és hogy mindkét banda bebizonyította, hogy valóban tudnak zenélni, ott helyben megoldani zenei feladatokat, és nemcsak rutinszerűen nyomják a megszokott számaikat.

Összefoglalva nekem nagyon tetszett a dolog, na persze a megfelelő társaság is nagyon fontos :D

Elkészült! Hogy tetszik Nektek az új arculat? Szerintem nagyon Lucás lett, nagy-nagy köszönet érte Hollónak, aki mellesleg vérprofi, hisz' a blog IE-vel is jól néz ki. Azért ehhez megjegyezném, hogy az lenne a legjobb, ha senki nem használná azt a rakás szart, dehát...

És ha már a köszönetnyilvánításoknál tartunk, nagy-nagy köszönet Schwarzinak, aki a rendelkezésemre bocsátotta egyik gitárját és gitárleckéket is ad nekem. Most már csak rajtam múlik, hogy lesz-e belőlem valami.

Ahogy ígértem, itt vannak Peta cuccai a teljesség igénye nélkül.






























És itt van Peta's TRAIN STATION is :)
































Böngésszetek kedvetekre!

Mindenki megnyugtatására közlöm, hogy már folyamatban van az oldal egyedivé tétele, barátnőmnek ugyanis nem sok kedve volt ma sem tanulni, szívesebben mélyedt el a CSS rejtelmeiben :D

Viszont mégiscsak fontosabb, hogy sikerüljön az a holnapi vizsga, úgyhogy várnotok kell, holnap délutánig. De higgyétek el, nagyon szép lesz! Mert Holló zseniális, de ezt már többször megállapítottam :)

Úgy, érzem, nem halogathatom tovább, hogy megismertessem a világgal a plátói szívszerelmem zsenialitását. Sejthetitek, hogy az illető gitározik, nem is akárhogyan.
Ezt egyszerűen lehetetlen szavakba önteni, őt nem csak hallani kell, de látni is.



























Ő lenne az, Lukács Peta, a European Mantra gitárosa. Kezében A GITÁR, nem akármilyen darab, de igazán csak a tulajdonosával együtt nyújtja a maximumot :)

A www.lukacspeta.hu címet gyorsan pakoljátok be a kedvencekbe, hogy aztán könnyen ki tudjatok művelődni a szívszerelmemből. Érdemes!



























Aztán pedig, ha már jól megszerettétek, gyertek el június 18-án a Take Five-ba, ahol is a még általam sem hallott (mivel nemrég alakult) együttes, a Kaltenecker-Lukács-Borlai Organ Trió fog zenélni nekünk. Két nappal később pedig a ZP-ben a European Mantra koncertjét hallhatjátok, láthatjátok.

Nem igazán tudtam felfogni, hogyan kapcsolódik a közgázhoz meg az épjoghoz, hogy mit csinálunk pénteken.

De akkor most tulajdonképpen mit is csinálunk pénteken?

Ja, és milyen sütit süssek? A választék:

• csokis-gyümölcsos muffin (a gyümölcs szabadon választható)
• almás-vaníliás muffin
• gesztenyés csillagocskák
• kétszínű kuglóf (natúr + csokis)
• püspökkenyér
• briós

Kérem a voksokat!




















A brióst ábrázoló képen saját termék látható :D A többiről még nem készült sajnos fénykép, úgyhogy azok csak hasonlítanak a képeken láthatóakra.

Május 26-án gyökeresen megváltozott az életem. Úgy alakult, hogy bementünk egy gitárboltba. Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, ahogy mondani szokás.

















Ő egy Ibanez RG420EG. Legközelebb, ha arra járunk, ki is akarom próbálni.Már csak azt kellene kitalálnom, hogy honnan szakítsak le hirtelen 120000 forintot. Na nem baj, addig marad a nyálcsorgatás.






















Egyébként kapható feketében is, csak az pókhálómintás, és mint ilyen, nem elég építészes :P Élőben mondjuk Bricknek is egész más színe van, jobb.

Pénteken a Take Five-ban, amely nem mellesleg az egyik kedvenc helyünk barátnőmmel, és jól meg lehet figyelni a téglakötés szabályait, Harcsa Verocs fog énekelni. Én szeretem, bár a quartettjével még nem hallottam, de biztosan jó lesz.

Na szóval Zürich.

Már elég régóta tervezzük barátnőmmel, hogy kimegyek hozzá, csak valahogy sosem voltam képes elég zsetont összeszedni a vállalkozásra. Aztán varrtam neki koszorúslányruhát, amiért cserébe hozzámvág egy retourjegyet. Most épp útitársat keresek, bár ugye úgy volt, hogy a PHYSICS MASTAH jön velem, de egyre csak húzza a száját, hogy akkor mikor fog dolgozni. Pedig jó lenne...

Mondjuk volt itt már pár jelentkező, csak aztán elálltak a szóbeli szerződéstől (egyoldalú jognyilatkozattal a megkötés idejére nézve visszamenőleges hatállyal megszüntették a szerződést, ahogy azt megtanultuk építési jogból, nem véletlen ám az a 4-es ;)

Jelenleg is van egy jelentkező, de neki meg szoros az időbeosztása júliusban.

Na mindegy, akkor is ki fogok menni Zürichbe és Peter Zumthor fürdőjében fogom lógatni a lábamat, mert megérdemlem jól :)

Aztán ha sikerül végrehajtani az akciót, tervezek egy élménybeszámolós teraszbulit nálam, mellékesen bebizonyítva, mekkora eszeveszettül nagy tehetség vagyok a konyhában is :P

Történt egyszer, hogy volt egy tárgy, melyet sehogyan sem sikerült abszolválnia kedves építész barátnőmnek. Ennek aztán meglett a következménye fél év csúszás formájában, mivel nálunk olyan jóarcok ám a tanszékek, hogy szinte semmiből nincsen keresztfélévben kurzus. Úgyhogy említett leány fél év kényszerpihenőre ítéltetett. Na nem mintha tényleg lógatta volna a lábát, nem az a fajta.

Na de most végre megvan! Indulhat a diploma!


Az ember ennyi szenvedés után baromira tud ennek örülni. Esetemben egy év csúszás áll fenn. Mondhatom, hogy részben önhibámon kívül, de igazából az én döntésem volt. Nem mintha megbántam volna, de már igencsak szeretném befejezni ezt a k...a egyetemet. Most már engem sem sok választ el a diplomától. Tulajdonképpen már csak a közgázt kellene abszolválni. No jó, persze ott van még a komplex 2 is, de az említést sem érdemel, hisz mi az nekem :D

Persze vannak ám még tervek diploma után, csak most már picit elfogyott a lelkesedés, pihennék egy kicsit majd a papírral a kezemben. És ekkor jut eszembe az a barátnőm, aki diploma után röpke fél évig nem volt hajlandó bekapcsolni a számítógépet otthon. Valahogy meg tudom érteni...

De azért egyszer egészen biztosan statikus leszek!

TEGNAP MEGLETT BARATNŐM FIZIKAVIZSGÁJA!!!

Úgyhogy együtt örültünk az én jogeredményemnek meg az ő fizikájának, csak én voltam olyan bunkó, hogy nem is emlékeztem meg erről az igen fontos eseményről. Pedig komoly következményei vannak ám ennek. Nevezetesen, hogy jönnie kell velem Zürichbe. De ez már egy másik téma.

Összefoglalva boruljatok le nagyságunk előtt! :D

Picit régebben történt, na nem olyan régen azért, de ahhoz elég régen, hogy már kicsit kijjebbről tudjam szemlélni az eseményeket.

    Hol volt, hol nem volt, élt egy leányzó valahol a székesfővárosban. Hozott egy döntést, melynek nem lettek túl jó következményei rá nézve, de ugye az ember felelős a döntéseiért. Hosszú időn keresztül próbálta kibogozni a lelkében kialakult dzsungelszerű tájat, de valahogy sehogyan sem sikerült.
    Egyre mélyebbre süllyedt az elkeseredettségben, mígnem egy nap az abszolút mélyponton kiderítette magáról, hogy nem elég az, hogy őt senki sem tudja szeretni, ő sem tud már senkit szeretni. És ekkor az élet mást gondolt. Még aznap gyorsan, mint egy mentőövet a cápákkal teli óceánban, dobta a megoldást a léányzó után.
    A megoldás egy ismeretlen fiú képében érkezett. Nagy volt a lelkesedés mindkét fél részéről, de a leány hamarosan újra a régi >menekülj, ha kedves az életed< érzést fedezte fel magában. De most úgy döntött, hogy nem, ez így nem mehet tovább, megpróbálja, jöjjön, aminek jönnie kell.
    És jól döntött. Pár napig még kétségei voltak a dolog működőképességét illetően, de a fiú hamar bebizonyította, hogy érdemes volt várni egy kicsit. A lány addig még sosem tapasztalt ilyen szintű szinkronrezgést, nem kellettek szavak, szinte alig ismerték egymást, mégis mintha mindent tudtak volna a másikról. Legalábbis egy darabig így tűnt.
    Aztán történtek dolgok, fura dolgok. A fiú is egyre furcsább lett, bár ez akkor nem tűnt fel hősnőnknek. Meg sem álltak az események a ma már logikusnak látszó végkifejletig. Akkor azonban ez villámcsapásként érte a lányt. Nem volt képes felfogni, hova tűnt a rezgés. Nem nyughatott, míg ki nem derítette.
   

---

Most pedig jöjjön az eszmei mondanivaló, mint a nyálas amcsi filmekben :)

---

    Lehet, hogy nem az lett a dologból, mint amit az elején gondolt a lány, de a fiú őszinte lelkesedése nagyon rendbetette az önbecsülését, és ezen mit sem változtatott az, hogy a vége nem alakult túl jól. A vége is pont olyan őszinte volt, mint az eleje, a közepe, az egész.

És ez itt a lényeg. Lehet, hogy az igazság fájdalmas olykor, de sosem annyira, mint mikor rájövünk, hogy átvertek minket. Jól esett, hogy megkaptam azt a minimális tiszteletet, hogy őszinte volt velem az illető. Mert minden emberi kapcsolatban ez a minimálisan elvárható a felektől.

És igen, magabiztos vagyok, csinos vagyok, szép vagyok, nem pedig az a lelkibeteg roncs, aki februárban voltam. Örüljetek velem :D