Történt egyszer, hogy volt egy tárgy, melyet sehogyan sem sikerült abszolválnia kedves építész barátnőmnek. Ennek aztán meglett a következménye fél év csúszás formájában, mivel nálunk olyan jóarcok ám a tanszékek, hogy szinte semmiből nincsen keresztfélévben kurzus. Úgyhogy említett leány fél év kényszerpihenőre ítéltetett. Na nem mintha tényleg lógatta volna a lábát, nem az a fajta.

Na de most végre megvan! Indulhat a diploma!


Az ember ennyi szenvedés után baromira tud ennek örülni. Esetemben egy év csúszás áll fenn. Mondhatom, hogy részben önhibámon kívül, de igazából az én döntésem volt. Nem mintha megbántam volna, de már igencsak szeretném befejezni ezt a k...a egyetemet. Most már engem sem sok választ el a diplomától. Tulajdonképpen már csak a közgázt kellene abszolválni. No jó, persze ott van még a komplex 2 is, de az említést sem érdemel, hisz mi az nekem :D

Persze vannak ám még tervek diploma után, csak most már picit elfogyott a lelkesedés, pihennék egy kicsit majd a papírral a kezemben. És ekkor jut eszembe az a barátnőm, aki diploma után röpke fél évig nem volt hajlandó bekapcsolni a számítógépet otthon. Valahogy meg tudom érteni...

De azért egyszer egészen biztosan statikus leszek!