Tegnap a fenti helyen következett be az említett és várva várt koncert. A rövidítés a következő elmebetegen profi zenészek neveit takarja: Kaltenecker Zsolt, Lukács Peta és Borlai Gergő. A formáció teljesen új, ez volt a bemutatkozó koncert, mely igencsak jól sikerült.

Először egy picit a helyszínről.
"Take Five - világszínvonalú jazzkocsma Budapesten
A "jazz" szó a következő jelzőket idézi fel az agyakban a világ legtöbb táján: laza elegancia, kulturált szórakozás, hűvös, néha mégis kirobbanó szenvedély, tradíciók és a modernitás együttélése. Nyilván, mint minden műfajnak, a jazznek is vannak színháztermekbe, palotákba illő mesterei, de ennek a zenének az alapvető közege születése óta a füstös kocsma, lételeme a muzsikusok és a közönség testközelsége, a közöttük kialakuló interakció és az ebből fakadó spontán helyzetek, megismételhetetlen pillanatok. Pont ez a valódiság, emberközeliség az, amit a Take Five vissza kíván hozni a hazai koncertéletbe: a zenekart és a közönséget nem választja el sem kordon, sem több méter magas színpad. Nem lesznek "közönség-szűrő" kritériumok belépéskor, nem elvárás az öltöny és a sokezer forintos vacsoraszámla sem. Viszont minden este jó zene szól: e szempontból a hely teljesen demokratikusan kezeli a műfaj hazai és külföldi "nagy öregeit" és a fiatal, feltörekvő muzsikusok produkcióit."

És ez nem csak szemfényvesztés, valóban világszínvonalú a hely - egészen kulturált italárakkal, valamint kitűnően működő elszívóberendezéssel, melynek köszönhetően nem a földig érő dohányfüstben kell utat vágnia az embernek. Mint építész, mondhatom, hogy nagyon igényes a belső kialakítás is, az épület tipikus budapesti bérház, melynek pincéjében alakították ki a helyet, meghagyva a vakolatlan téglafalakat és boltozatokat. A falakon igényes fotók, és a kedvencem a külső részben és a zenészek kuckójában található ülőbútor, mely férfizakó gallérját imitálja.
Egyetlen olyan dolgot találtam, mely szerintem nagyon nem praktikus, és ez a bárpult mögötti falon levő itallapok közt elhelyezett UV-fénycsövek kavalkádja. Rendkívül szemrontó, ahogy az ember abban a vibrálásban próbálja kibogarászni az árakat.
Amit még fontosnak tartok, hogy a mellékhelyiségek is nagyon igényesek, bár én csak a női mosdóról tudok nyilatkozni.

A zenészekről remélem, nem kell mélyreható elemzést írnom, legyen elég annyi, hogy Borlai Gergő az ország legkeresettebb jazzdobosa, Lukács Peta (személyes kedvencem) az ország egyik legjobb gitárosa, Kaltenecker Zsolt pedig az ország egyik legjobb billentyűse. Szerintem ez elég garancia.

Természetesen a terem elejében helyezkedtünk el - lehetőség szerint a zenészek szájában -, hogy minden mozdulatot jól lássunk. Lehet, hogy ezen bejegyzés kissé Petacentrikus lesz, ezért előre elnézést kérek, jól. :) Én. He?
Szóval Peta a Medgyesi LP gitárjával játszott tegnap, én ennek nagyon örültem, mert azt a gitárt még sosem láttam nála. Általában a Mantra-koncerteken rengeteg kütyüt használ, most igencsak visszafogottan kezelte az effekteket, ehhez a zenéhez nem is illett volna igazán. Iszonyat durva dolgokat művelt a gitáron szokás szerint, azt a bűvészmutatványt már említeni is alig merem, amellyel a pengetőt eltüntette a tenyerében játék közben, amikor épp nem volt rá szüksége.

Gergő kissé álmosnak tűnt az elején, de aztán szerencsénkre felébredt, és nagyon odatette a dobszólót a koncert vége felé. Zsolt pedig kettő az egyben zenélt, balkézzel a basszusgitár szerepét játszotta, jobbal orgonált.

Egyszóval sajnálhatják, akik kihagyták, mert nagyon mély nyomokat hagyott bennünk. Még olyan emberkéknek is nagyon tetszett, akikről nem is sejtettük.

A következő etap pénteken lesz, European Mantra a Zöld Pardonban. Az év elején nagyon elkényeztettek minket a havi egy koncerttel, április óta azonban kicsit leálltak, úgyhogy nagyon várom már ezt a pénteket. Gyertek el minél többen, és emeljük meg az átlagéletkort ;)