Tegnap, azaz ahogy az órára nézek, tegnapelőtt megismertem az egyik legaranyosabb kutyát, akivel eddig találkoztam. Az illető Körte névre hallgat, négyhónapos csokibarna spániel, és rá nagyon igaz, hogy a farok csóválja a kutyát :)

Minden izgalmas, amivel az utcán össze lehet találkozni, legyen az egy palántás műanyagpohár vagy egy sörösüveg, egy szép virág vagy egy kolbászvég, neki mindegy.

Nagyon okos kis jószág, bár be kell vallani, hogy nem teljesen önzetlenül. Egy kis jutalomfalat megéri, hogy megcsináljuk, amit a gazdi kér.

Négyhónapos létére akkora erő van benne, hogy a villamos láttán simán elhúzta volna azt az összvissz 54 kilómat, ha nem szedem össze magam, néha pedig kerítőnőt játszott, és ránk tekerte a pórázát, Attilára meg rám.

Szeret a középpontban lenni. Ha körülötte állunk, valakinek a lábán szépen elhelyezi a fenekét, ha pedig leülünk hozzá a földre, a következő pillanatban azon vesszük észre magunkat, hogy befészkelte magát az ölünkbe. Utóbbira én kifejezetten hajtottam :D

Egyszóval úgy érzem, megkedveltük egymást! :)